Kosár
0
0 Ft
2. rész: Érkezés a dzsungelbe
2024.03.21
Eljön a pillanat, mikor azt gondolod, hogy mindennek vége. Na, az a kezdet...
26 órája voltunk úton alvás nélkül. A 7 éves Nahirim egy szóval sem panaszkodott. Hajtotta a vágy, hogy megölelhesse az édesapját. Három hónapja csak kamerán láttuk Ricardót. A hetedik szülinapi tortáján Nahirim úgy fújta el a gyertyát, hogy az apukája az asztalon lévő nyitott laptopon volt velünk. Ricardo előre ment Mexikóba, hogy előkészítse az új életünket. Ő ment nyitni az utat. Én maradtam, hogy zárjam az utat. Dobozoltam, pakoltam, selejteztem, csomagoltam heteken keresztül. Nahirim pedig elkezdte az iskolát és a betűkkel ismerkedett. Mindenki tette a dolgát a nagy terv részeként.
Ezt a képet Tara festette nekünk.
Költözés előtt nem sokkal adta ide ajándékba. Szívét-lelkét belefestette. Mikor Tara ideadta, elsírtam magam, mert épp jókor jött, hogy megerősítse az álmomat. Azt, hogy ott fogunk állni hárman a Karib-tenger partján. Újra együtt lesz a mi kis családunk. A lábunkat simogatják a lágy hullámok, ahogy a puha homokban állunk. Ezt a képet az ágyam mellé tettem. Reggel-este néztem. Biztos voltam benne, hogy így lesz, csak idő kérdése, míg az univerzum, a nagy alkotó megformálja ezt a valóságot a fizikai világban is.
Az új otthon
A házat egy barátnőnk segített kibérelni. Ő találta. Azt mondta, nekünk van kitalálva. Két szoba van, két fürdőszoba, konyha, és étkező. Még egy befejezetlen temazcal is volt az udvaron. Sőt, még egy medence is, ami tele volt esővízzel és falevéllel.
"Csak szeretet és törődés kell ennek a háznak" - azt mondta.
Ricardo felkerekedett és autóval két teljes napon át ment Pueblából délre, a Yucatan- félszigetre
Az egyik nővére azt tanácsolta neki, hogy a második éjjel inkább szálljon meg valahol, és majd reggel frissen, üdén menjen a házba. Ez igencsak bölcs és előrelátó tanács volt, mert ahogy másnap reggel kipihenten megérkezett a házhoz, azon nyomban sokkot kapott. Az udvaron féllábszárig ért a lehullott falevél, a ház dohos volt és penészes. Gigászi csótányok futkostak fel-alá. Volt párna, ágymatrac, de minden penészes volt az állandó trópusi párától. Szúnyogháló egyetlen ablakon sem volt, így vidáman ki-be jártak a tarantulák és a skorpiók. Ha esetleg lett volna szúnyogháló, az sem sokat segített volna, mert az ablakok olyan hanyagul voltak a falba illesztve, hogy a fal és az ablakkeret között az embernek vidáman befért az ujja. Maga az épület új volt, de minden fantáziát felülmúl az építők hanyagsága.
Ricardóval beszéltünk minden nap, és mi otthon alig vártuk, hogy kamerával körbevezessen minket a házon.
"Elképesztően sok munka lesz ezzel" - mondta.
Szégyelltem magam, de első reakcióm az volt, hogy hagyd ott a fenébe. Szerencsére ő nálam kitartóbb és azt mondta, hogy nem lehet valamit feladni rögtön az első akadálynál.
Így történt, hogy ő hetekig dolgozott, hogy lakhatóvá tegye a házat. Az ablak melletti réseket befalazta, az ablakokra szúnyoghálókat szerelt. Mindent kimosott, kihipózott. Pontosabban előbb vett egy mosógépet. Pontosabban előbb vízvezetékeket, mert nem volt mire bekötni a mosógépet. Míg én Pesten kifelé pakoltam a lakást és Nahirimmal már felfújható matracon aludtunk, addig Ricardo berendezte a mexikói házat. Kiebrudalta a giga-csótányokat és a skorpiókat. Tonnányi lehullott falevelet és szemetet szedett össze az udvaron. És erről eszembe jut egy jó barátnőm, Kriszti, aki évekkel ezelőtt tanyát vett. Végtelen sokat dolgozott ő is, mire rendbe tette. Már évek óta ott lakott, mikor még mindig ásatási leletekre bukkant a telken. Nevezetesen, megtalálta az előző tulajdonos értékes tárgyait. Úgyis mint az egy bolti törzsvásárlói kártyát (névre szólót) és egy protézist, méghozzá egy felső fogsort. Gondolom a tulajdonosa azóta sem tud boltba menni a kártya nélkül, és a felső fogsora híján mosolyogni is restell azóta.
Mire mi Nahirimmal megérkeztünk 26 óra nem alvás után
a házat már lakható állapotba hozta Ricardo. Ugrottunk egymás nyakába 100 külön töltött nap után, a reptéren. De sok ilyet láttak már a repterek! Ez történetesen Cancúnban volt. Mit érdekelt minket a nem alvás! Az a legfontosabb, hogy 3 hónap távollét után végre együtt voltunk.